A brazil vidéken elterülő otthon olyan építészeti átalakuláson ment keresztül, amely a terek dobozos háborújából egy kiterjedt vidéki oázissá vált. A Sao Paulo városától körülbelül 100 kilométerre lévő Ibiuna városában található otthont erdők veszik körül, és egy nagy víztározóra néz. Az új felújítások alkalmi, rusztikus rezidenciát hoztak létre, amely kapcsolódik a természeti környezethez, de nem versenyez a vízre és az erdőkre nyíló gyönyörű kilátással.
Az egész otthonban a belső tereket hihetetlenül alacsony süllyesztett mennyezetek korlátozták, és a régi elrendezés általában meglehetősen töredezett volt, mivel a különböző terek alig kapcsolódnak a szabadhoz.
Az Estúdio Penha új dizájnja sokkal szélesebbé teszi a belső teret, és megszünteti az akadályokat a kültér és a beltér között, pihentető és nyitott teret teremtve. A megfelelő vidéki hangulat megteremtésében az otthonban kulcsfontosságú volt a gondosan kiválasztott anyagkészlet, amely természetes és rusztikus választásokat tartalmaz, mint például a kő, a tégla és a fa.
A felújítások során eltávolították a meglévő födémeket és megnyílt a tetőszerkezet, szabaddá téve a gerendákat, és a mennyezetet a lehető legmagasabbra emelték. Az eredmény nagyszerű, de szerkezeti megerősítést igényelt, így az építészek fém rácsokat építettek be, amelyek az egész lakóterületen végigfutnak, lehetővé téve, hogy teljesen nyitott legyen.
A nagy, egyterű tér tulajdonképpen négy kisebb lakókörnyezetet foglal magában: a nappalit, az étkezőt, a játékteret és az intim társalgót, melyeket egy minden oldalról nyitott központi kandalló köt össze.
Az 1100 négyzetméteres otthon minden részét újratervezték, hogy eltüntessék a szakadékot a belső és külső terek között, és azt az érzést keltve, mintha egyek lennénk a tározóval. Bővítették a szociális életteret, valamint áthelyezték a konyhát és a kiszolgáló helyiségeket, ami lehetővé tette, hogy egy korábban elszigetelt fedett terasz összekapcsolódjon a tározóra néző verandával.
A belső és a kültéri területeket a közös téglapadló egyesíti, és a padlótól a mennyezetig terjedő nagy tolóablakok határolják. A fém építészeti keretezés vizuális érdeklődést kölcsönöz az ablakoknak anélkül, hogy rontaná a kilátást.
A jól felszerelt konyha hű marad a vidéki stílushoz, így hétköznapi és teljesen családbarát. Ideális hely családi étkezésekhez, valamint spontán összejövetelekhez a vendégekkel. A rusztikus, tanyasi témájú bútorok éppen a megfelelő hangot ütik meg a világos térben, ahol a fém rácsos rácsok is megjelennek.
A szigeten található csempe terrakotta színét a mintás hidraulikus csempe padló hangsúlyozza, és mindkettő a külső terekben használt vörös homokkövet visszhangozza. A rozsdamentes acél pultok könnyen kezelhetők és praktikusak, miközben egy kis városi modernitást adnak hozzá. A szekrények tömör cumaru fából készültek.
A szabadban az építészek úgy döntöttek, hogy vörös homokkövet használnak a teraszhoz, mert ez a terület talajának színe. Az úszómedence zöldpalával készült, hogy egy természetes tóhoz hasonlítson. Az otthon külső részén egy kőfal található, amely a hátsó homlokzaton és az otthonba nyúlik, mint a lakótér jellemzője. A teraszon a kőfalat fémből készült, szőlővel borított pergolával párosítják, így tágas verandát alakítanak ki a kültéri konyha és étkező számára. A fókuszpont egyértelműen a fatüzelésű réz pizzasütő, amelyet az olasz étterem tulajdonosa importált.
A verandán lévő összes meglévő oszlopot felújították, kivéve egyet, amely a nappali felé néz. Azt a bizonyos oszlopot kivették, hogy a végtelenített medencére és a víztározóra nyíljon a kilátás. Mindegyiket újratelepítették új, vasat használó verziókkal, mert nedvesség miatt elhasználódtak.
Csakúgy, mint az otthon közös helyiségeiben, a hálószobákban is eltávolították a süllyesztett mennyezetet, ami drámaian kibővítette a teret ott is. Korábban, bár az ablakok nagyok voltak, csak részben nyíló redőnyök voltak. Ezeket nagy tolóajtóvá alakították át, amelyek a külső homlokzat teljes hosszában futnak és nyithatók. Az ablakkeretek külsejét, valamint az esővízcsöveket borszínre festették, némi színváltozatot hozva a külsőbe, és kiemelve a vörös homokkövet. A hálószoba az otthonban valójában két különálló szárny, köztük a nappali rész. Az egyik oldalon három hálószobás lakosztály található, a másikon pedig kettő.
A fő lakosztályokban sarokfürdőszoba található, a zuhanyzóhoz csatlakoztatott kis szellőző terasszal. A falat ablakok váltották fel, a mennyezetet pedig üvegpergolává alakították. Ez elképesztő mennyiségű természetes fényt hoz be, mesés kilátást nyújt az égre, és teljesen integrálja a teret a zölddel a szabadban.
A fürdőszoba összes fala és padlója elefántcsont színű Atacama cementlappal van bélelve, amelyet a mosogatók építéséhez is használtak. Ezeknek a mély medencéknek egyedi sziluettje van, mert úgy néznek ki, mint a falból kiugró dobozok. A szabaddá tett csöveket a fürdőszobák dizájnelemeként használják, és az egész házban futnak, kicsit olyan, mint a lineáris szobrok, amelyek egyesítik az otthon különböző részeit.
A teraszon található ülősarok kiemeli a házat körülvevő erdőt, valamint a rusztikus, nyugodt és könnyen kezelhető bútorokat, amelyekkel megőrizték azt a könnyedséget, amely egy csodálatos vidéki otthonhoz jár.
