A színspektrum a legrövidebbtől a leghosszabbig terjedő színtartományt tartalmazza a hullámhosszuk szerint. A látható színspektrum a szivárvány színeiből áll, beleértve a vöröset, a narancsot, a sárgát, a zöldet, a kéket és a lilát, néha a ciánt és az indigót is. A színspektrum spektrális szín, de tudósok, filozófusok, művészek és tervezők a színeket arra használják, hogy összefüggő módon rendezzék el a színeket, és hozzanak létre olyan színkombinációkat, amelyek rezonálnak.
A színspektrum felfedezése
A tudósokat és filozófusokat mindig is lenyűgözték a fények és a színek. Arisztotelész úgy gondolta, hogy a fekete és a fehér, vagy a sötétség és a világosság minden szín forrása. A legtöbb tudós egészen Isaac Newton munkásságáig tartotta ezeket a hiedelmeket. Prizmák segítségével Newton felfedezte, hogy a fénynek látható színspektruma van. Ezek a spektrumszínek szubjektívek, mivel a színek összefolynak, de Newton hét színt azonosított: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és lila.
A tudósok most már megértik, hogy a látható színspektrum az elektromágneses spektrum azon szűk sávját jelenti, amelyet a szemünkkel láthatunk. A szemünk kúpjai a látható színspektrumon belül minden szín hullámhosszára reagálnak. A spektrum egyik végén a vörös a leghosszabb, míg a másik végén az ibolya a legrövidebb hullámhosszú.
A vizuális színspektrum fejlesztése
Johann Wolfgang von Goethe német író volt, akit legjobban prózájáról és költészetéről ismerünk, de írt egy nagy hatású könyvet is a színekről. Színelmélete megkérdőjelezte Newton tudományos színleírását. Ehelyett azt mondta, hogy az, ahogyan a színeket látjuk, minden embernél más és más. Goethe feltételezte, hogy az, ahogyan minden ember látja a színeket, összefügg a fény és az emberi agy kölcsönhatásával.
Munkái hatással voltak Jacob Christoph Le Blon festő és metsző munkásságára. Le Blon nevéhez fűződik a három-négy színű nyomtatás kifejlesztése az RYB modell alapján, amely átment a modern CMYK modellbe, amely ma is elterjedt a nyomtatásban. Le Blon a pirosat, a kéket és a sárgát jelölte meg elsődlegesnek, amelyet más színek összekeverésére használhat.
A színkerék létrehozása
A színkerék a spektrális színek látható reprezentációja, amelyeket a színelméleti szakemberek körkörös formátumba rendeztek. Ez a formátum lehetővé teszi a művészek és a tervezők számára a színek használatát úgy, hogy az egyes spektrumszíneket a többi színhez viszonyítva megértik.
A színek e vizuális megjelenítése számos iteráción ment keresztül, de a Le Blon által lefektetett alappal a 19. század végén és a 20. század elején a művészek és színelméletek kifejlesztettek egy kereket, amely a piros, kék és sárga három alapszínen alapul.
Ezekből az elsődleges színekből a művészek másodlagos és harmadlagos színeket fejlesztettek ki, hogy segítsenek kiegészíteni és harmóniát teremteni az elsődleges színek között. Ez a modern színkerék az alapja a színhasználatnak a művészetben, a tervezésben és a nyomtatásban.
A spektrum színeinek szimbolikája
Az embereknek mindig is mély kapcsolata volt a színekkel. Az ókori emberek olyan jelentéseket rendeltek a színekhez, amelyek megfelelnek modern elképzeléseinknek a színről, beleértve a vöröset a háborút, a zöldet pedig az újjászületést és a növekedést.
A tudósok és pszichológusok a 19. század végén tudományosabbá tették a színek tanulmányozását. Tanulmányozni kezdték, hogy a színek hogyan befolyásolják hangulatunkat és viselkedésünket. A művészek, lakberendezők és grafikusok figyelembe veszik a spektrum színeinek szimbolikáját, amikor ezeket alkalmazzák a kívánt hatás elérése érdekében.
Piros
A piros egy erőteljes és dinamikus szín, amelyet erős érzelmekkel társítunk. Pszichológiai tanulmányok alátámasztották ezt az összefüggést. Egyes tanulmányok azt találták, hogy a vörösnek kitett emberek gyorsabban mozognak, és megnövekszik a vérnyomásuk és a pulzusszámuk, ami izgatottságot és magasabb energiát jelez. Nyugaton a piros a szerelmet és a romantikát, az áldozatvállalást és a bátorságot, valamint a veszélyt szimbolizálja. A keleti kultúrákban, például Kínában, a menyasszonyok pirosat viselnek, mert ez a jólétet és a boldogságot szimbolizálja.
narancs
A narancs meleg és élénk szín, amely a kreativitást és az energiát szimbolizálja. Ez a szín az átalakulást és az egyensúlyt is jelenti. Ez az asszociáció nagyrészt annak köszönhető, hogy a vörös és a sárga szenvedélye és energiája között helyezkedik el, ami az értelmet szimbolizálja.
Sárga
A sárgát a nappal és a nappali fénnyel társítjuk. Így nem meglepő, hogy a sárga a boldogságot és az optimizmust szimbolizálja. A sárga a keleti kultúrákban is pozitív asszociációt mutat, ahol a gazdagság és a nemesség szimbóluma. Vannak negatív asszociációk is a sárgával, beleértve a gyávaságot és a betegséget.
Zöld
A zöld az egyik legdominánsabb szín a természetben. Az embereknek erős asszociációi vannak a zölddel, mert ez az egyik leggyakrabban látható szín. A zöldet a növekedéssel, az újjászületéssel és az egészséggel társítjuk. A zöld központi helyet foglal el a spektrális színekben. Így sok filozófus a zöldet az egyensúly színének tekinti. A zöld az energikus vörös ellentéte a színkörön, és nyugtató jelenlétet jelent.
Kék
A kék a spektrum egyik legkedveltebb színe. A kéket a bizalommal és a megbízhatósággal, a bölcsességgel és a hűséggel, valamint a békével társítjuk. Filozófusok és tudósok feltételezték, hogy az emberek miért szeretik a kéket. A feltételezett okok között szerepel az éggel és a tengerrel való természetes pozitív asszociációnk. Tudományos tanulmányok kimutatták, hogy a kék szín nyugtató hatással van a lélekre és a testre, csökkenti a stresszt és a szorongást.
Ibolya
A lila az utolsó látható szín a spektrális fényben, közvetlenül az ultraibolya fény előtt, amely nem látható színként. Az ibolya vagy a bíbor régóta kapcsolatban áll a jogdíjjal, mivel az ókori világban a lila festék drága és ritka volt. Az ibolya a keresztény hagyományokban a bűnbánatot és a bánatot is szimbolizálja. A keleti hagyományokban az ibolya a megvilágosodás színét szimbolizálja.
Harmónia megteremtése a spektrum színeivel
A színelméleti szakemberek a színek spektrumát a színkörbe szervezték, ami segítette őket a színek hatékonyabb felhasználásában. A színkör segítségével lenyűgöző színsémákat hozhat létre otthonában.
Kiegészítő színek
A színkörön egymással szemben található, egymást kiegészítő színpárosításokat találhat. Ezek a színkombinációk élénk és nagy kontrasztú kombinációkat hoznak létre, amelyek élénkítik a design stílusát. Ezek a kombinációk egy meleg és egy hideg árnyalatot tartalmaznak. A gyakori kiegészítő párok közé tartozik a vörös és zöld, a kék és a narancs, valamint a lila és a sárga.
Analóg színek
Az analóg színek egymás mellett helyezkednek el a színspektrumon/keréken. Az analóg színsémák azonos színhőmérsékletű színeket párosítanak egymással. Más szóval, a meleg sárga tónust meleg narancssárgával és narancssárgával párosítod. Hasonlóképpen párosítsa a hideg kéket kék-zölddel és kékkel. Ezek a színsémák hatékonyan teremtenek harmonikus megjelenést.
Triádikus színek
A színek gyakorlói a háromszínű színsémákat olyan színekre alapozzák, amelyek egyenletesen vannak elválasztva a színkör körül. A harmadlagos színsémák példái közé tartozik a vörös, a kék és a sárga vagy a lila, zöld és narancssárga színek használata. Bár merészek, ezek a színsémák hatékonyak, mert egyensúlyt biztosítanak a meleg és a hideg színek között.
Monokróm színek
A monokromatikus színsémák azok, amelyek tervezésük során egyetlen szín árnyalatait használják fel. Például a kék árnyalatait használó monokróm paletták közé tartozhat a sötétkék, a pala, az égbolt és a cerulean kék. Ezek a paletták gyakran alkalmaznak különböző textúrákat és mintákat, hogy érdekessé tegyék a designt. A monokromatikus kialakítások egyszerű, mégis összetartó hatásúak.
