A világgal szemben megtévesztően szerény arccal rendelkező Cocoon House szárnyaló mennyezettel, szellős és nyitott légkörrel és látványos fényjátékokkal rendelkezik. A New York állambeli Long Islanden található házat a stúdió alapítója, Nina Edwards Anker tervezte. A rezidencia a legtöbbet hozza ki elhelyezkedéséből, miközben privát és környezettudatos otthont teremt a lakók számára.
A LEED-tanúsítvánnyal rendelkező otthon elnevezése a formájáról származik, amelynek lekerekített falai a szomszédos házakra néznek északról és nyugatra, és magas szintű magánéletet biztosítanak a lakók számára. A ház másik oldalán azonban egy üveghomlokzat déli fekvésű, amely beengedi az óceáni szellőt, és elsöprő kilátást nyújt. A nem szokványos formával azt gondolhatnánk, hogy nem illeszkedik a helyi építészethez, de a mesteri dizájn cédrus zsindelybe burkolta a házat, amely természetesen illeszkedik a történelmi negyedben használt anyagokhoz. A környezeti hatások csökkentése és a háztulajdonosok életének javítása érdekében környezetvédelmi technológiákat is felhasznál, beleértve a fotovoltaikus paneleket.
Érdekes módon a tervezést valójában az egyedi helyszíni körülmények határozták meg. Az L-alakú ház alapterülete mindössze 1730 négyzetláb, részben annak a jogszabályi előírásnak köszönhetően, hogy a vizes élőhelyek sugarától 150 láb, a szomszédos ingatlanoktól pedig legalább 35 láb távolságra kell lennie. A ház két szárnya 16 láb magas, és egy zavartalan tájra nyílik, amely délen és keleten az óceánra néz. Ez azt is lehetővé teszi, hogy az üveghomlokzat passzív fűtési nyereséget biztosítson. Ezen túlmenően az ellenoldali vastag falak hőtömege, amelyeket egy faszerkezet támaszt meg, csökkenti a páratartalmat és megtartja a hőt. A teljes ingatlan egyszerű és természetes tereprendezése minimálisra csökkenti a karbantartást is.
A nagy üveghomlokzat valójában tolóajtókból áll, amelyek kinyílva teljes mértékben csatlakoznak a kültéri kerthez és az óceánhoz. Ez az egyik passzív tulajdonság, amely kihasználja a természeti tájat a kényelmes hőmérséklet fenntartására a házban. Nyitott állapotban a tolóajtók behozzák a déli szellőt az Atlanti-óceán felől, így enyhítik a nyári meleget. Ezenkívül a belső árnyékolók használata a napenergiával történő fűtés mintegy 50 százalékát csökkenti. Ezzel szemben télen az üveghomlokzat elszívja a nap melegét, hogy a belső teret melegen tartsa.
A minimalista dekoráció a tér nyugalmát és légiességét hangsúlyozza, míg a semleges színpaletta megakadályozza, hogy a belső teret versenyezzen a tájjal. Ezen túlmenően a látóvonalak az egész térben tisztaak, így biztosítva, hogy a hangsúly a kinti kilátásokon és természeti elemeken legyen.
A nyitott terű lakótér egy elegáns, rejtett konyhát foglal magában, ahol az összes fő elemet többnyire a látható hardvertől mentes szekrény mögé rejtik. a fehér szín és az alacsony profil azt jelenti, hogy zökkenőmentesen illeszkedik a falakhoz, és töretlen látványt nyújt.
Mivel a ház hátsó része üveggel van burkolva, a tervező áttetsző színű tetőablakot adott hozzá, amely lehetővé teszi a napfény átszűrődését és színes, változó árnyékokat vetve mindenhová. A fény a tükröződő medencékről is visszaverődik, és visszajön a homlokzaton keresztül. Edwards Anker szerint a hálószoba folyosóját szegélyező színes tetőablakok Goethe színelméletén alapulnak, amelyet később a 19. századi festő, JM William Turner használt a víz feletti napfényt ábrázoló alkotásaiban.
A ház hálószobaszárnyában végig a színek a főhálószoba feletti, a naplementét és a pihenést idéző bordóvörösről a nappalihoz legközelebb elhelyezett, lelkesedést és aktivitást közvetítő mélysárgára változnak. A teljesen fehér paletta tökéletes vászon a színes fény geometriai árnyékaihoz, amelyek visszaverődnek a belső tereken. Ezt drámaibbá teszi, hogy a ház utcára néző oldalán csak néhány kis ablak található. Ahogy a napfény napközben változik, olyan szoláris ritmust hoz létre, amely kijelöli az órákat és az évszakokat az otthon lakói számára. Edwards Anker úgy tervezte, hogy a változó színek és minták olyanok legyenek, mint egy mozivászon, ahol a fények és az árnyékok a lekerekített hátsó falon mozognak.
A fő hálószoba a hálószoba szárny végén található, és a nagy, íves ablakon keresztül lenyűgöző kilátás nyílik a hátsó udvarra. Balra a színes tetőablakok láthatók, valamint a geometriai árnyékok, amelyeket az ágyra vetnek. A szoba és az ablak szokatlan formájával a dekor tiszta és minimális, hogy a figyelmet a kilátásra összpontosítsa.
A hálószobát a mögötte lévő fürdőszobához egy háromszög alakú kádkör köti össze, amely az ablakon keresztül is a szabadba néz. A kád mögötti üvegajtók elzárják a fürdőszoba többi részétől. Az ilyen kialakítás a legtöbbet hozza ki a kilátásból, amelyet a lakástulajdonosok az ágyból vagy a kádból élvezhetnek. A nagyrészt fehér és semleges színpaletta itt is egészen Zen-szerű hangulatot kölcsönöz a térnek.
Még a fürdőszobát is kiemelik a színes árnyékok, amelyek a tetőablakok padlóján játszanak. Ez a zuhanyterület egy tolóajtón keresztül kapcsolódik a külső részhez, ami azt jelenti, hogy közvetlenül a zuhanyzóba lehet menni, és homokot és bármilyen szennyeződést tárolni ezen a könnyen tisztítható területen. Ha a közelben van egy óceán – különösen, ha gyerekek vannak a házban –, ez a fajta kialakítás isteni ajándék.
A hálószoba elhelyezkedése esténként egy privát szentélyt is teremt, ahol a bent pihenők élvezhetik a medencéből jövő tükröződést és a tér megnyugtató nyugalmát.
A színes tetőablakok kívülről is láthatók, és ez a nézet azt mutatja, hogy a medence hogyan veszi körül az otthon hálószobájának szárnyát. A másik végén, ahol a lakótér található, egy csempézett terasz szabadtéri helyet biztosít étkezéshez vagy szórakozáshoz.
Szintén a hálószoba szárnyban két további hálóhelyiség kapott helyet egy ágynak, egy zárt tároló és egy létra a két szoba közötti padlástérbe. Az ágyneműhöz használt színek a tetőablakban található árnyalatokat visszhangozzák, és a teljes színsémát egybeírják.
