A barokk építészet egy olyan stílus, amely a 16. század végén kezdődött Olaszországban. Dekoratív és bonyolult formája az Isten és az egyház hatalma iránti csodálat és félelem keltése.
A katolikus egyház a reformáció eszméi ellen vezette be ezt az építészeti formát. Gyülekezeteik érzelmeire akartak hivatkozni. A világ számos országa átvette ezt az építészeti stílust. A barokk építészet mindenütt egyedi formákat öltött, ahol elterjedt.
Mi a barokk építészet?
A barokk építészet az Európa-szerte zajló vallási változások ellenintézkedéseként fejlődött ki.
A katolikus egyház a 16. század végén ellenreformációba kezdett, hogy leküzdje a protestáns reformáció eszméjét. A protestáns reformáció nézetei között szerepelt az a vágy, hogy eltávolodjanak a bonyolult struktúráktól és ornamentikától. Ennek érdekében a katolikus egyház építészei a klasszikus és a reneszánsz építészetből merítettek ihletet, és olyan buja stílust alakítottak ki, amely erőt és szépséget mutatott be. A stílus szembeállította a protestáns kultúrában megszokott éles mintákat.
Ennek az építészeti mozgalomnak a kezdetén az építészek a barokk stílust használták a templomokhoz és más vallási épületekhez. De a barokk formák alkalmazkodtak a világi épületekhez.
Ahogy a stílus elterjedt Európában és a világ többi részén, az építészek különböző fajtájú barokk épületeket hoztak létre a hatalom és a gazdagság előrejelzése érdekében.
A barokk stílusú építészet korszakai
A barokk építészetnek három korszaka különböztethető meg: a kora barokk, a magas barokk és a késő barokk korszak.
Kora barokk 1584-1625
Az első barokk templomok az olaszországi Rómában, a katolikus egyház hatalmának székhelyén jelentek meg. A barokk templom első ismert példája a Gesu-templom.
Néhány korai technika, amelyet az építészek ezekben a templomokban használtak, dekoratív mintákat alkalmaztak, amelyek a világos és sötét kontrasztot emelik ki, és mozgást imitáltak. Ezenkívül a művészek új technikákat alkalmaztak, a trompe-l'oeil-t, amely egy háromdimenziós tárgy illúzióját hozza létre egy kétdimenziós felületen.
Egy másik technika, amelyet a korai újítók használtak, a tér és a perspektíva manipulálása volt. Az egyik legkorábbi barokk építész, Carlo Maderno ezeket a barokk ötleteket használta a Szent Péter-bazilika homlokzatának és terének megtervezéséhez, hogy kontrasztba állítsa és kiegészítse a Michaelangelo által tervezett hatalmas kupolát.
A jezsuiták hamarosan meghozták a barokk hatást a franciaországi és közép-európai egyházakba. XIII. Lajos francia király 1607-1614 között építészt küldött Rómába, hogy tanulmányozza az új építészeti formát. Párizs volt az egyik első hely, ahol az építészek a barokk stílust használták világi épület létrehozására. Marie de Medici a barokk építészetet használta új rezidenciájához, a luxemburgi palotához.
Magas barokk 1625-1675
VIII. Urban pápa, 1623-1644 között a barokk stílus bajnoka volt. Barokk épületeket és dekoratív díszítést rendelt Róma-szerte. Ennek eredményeként a barokk stílus elterjedt Olaszországban más fontos városokban, például Velencében.
A barokk építészeti stílus az egyik legelterjedtebbé vált Franciaországban, a Louvre megépítésével XIV. Lajos megbízásából. A stílus a francia királyhoz kapcsolódott, és XIV. Lajos stílusaként ismerték. A versailles-i palota a francia barokk építészet egyik legkiemelkedőbb példája.
Késő barokk 1675-1750
Ahogy a barokk építészet virágzott, Európa-szerte fejlődött. Számos regionális változatot vett át.
A legfontosabb és legkidolgozottabb példák közül néhány Ausztriában, Németországban és Csehországban található, beleértve a barokk templomot, a bécsi Karlskirche-t. Fischer von Erlach tervezte ezt a templomot, hogy felnagyítsa az osztrák császárok dicsőségét.
A barokk építészet a felfedezés és a kolóniák építése révén jutott el az újvilágba. A barokk építészet néhány kiemelkedő példája Latin-Amerikában található, ahol a jezsuiták bonyolult barokk templomokat építettek.
A barokk építészet tervezési elemei
A barokk minták egyediek díszítésükkel és gazdag stílusukkal, amelyek az erőt és a tekintélyt ábrázolják. Íme a barokk építészet néhány jellemző jellegzetessége:
Ovális és ellipszis – A barokk építészet a lekerekített formákat részesítette előnyben, nem pedig az éles szögeket. Például a barokk templomok oválisak, oldalain körkörös kápolnákkal. A körte alakú kupolák gyakoriak voltak a kelet-európai barokk katedrálisokban. Kupolák – Sok barokk templom és világi épület nagy kupolákkal rendelkezik a tető egy részeként. A művészek ezeket a kupolákat az eget és a faragott napsugarak kidolgozott festményeivel díszítik. Salamoni oszlopok – A Salamoni oszlopok, más néven Árpa cukoroszlopok spirális vagy csavaró kialakításúak, ami a mozgás illúzióját kelti. Mennyezeti szobrászat – A barokk művészek tökéletesítették a mennyezet alatti figurák létrehozásának művészetét. A művészek ezeket a szobrokat fából, gipszből, stukkóból, márványból vagy műkidolgozással készítik. Ezek az ábrák a levegőben lévő felfüggesztés benyomását keltik. Lépcsőházak – A drámai lépcsőházak fontos szerepet játszottak, mint fókuszpontok, és az épülettervezési szintek kialakításának módja. Illuzórikus hatások – A barokk művészek bizonyos technikákra specializálódtak, például a trompe-l'oeil festményekre, hogy a mélység illúzióját keltsék. A quadraturának nevezett keretezési technikákat is alkalmazták, hogy azt a benyomást keltsék, mintha az ember az égbe nézne. Egy másik gyakori illuzórikus hatás az építészeti elemek hiánya volt, hogy más elemeket egyesítsen. Tükrök – A tervezők tükröket használtak a mélység és a tér megteremtésére. Chiaroscuro – Ez egy festési és rajzi technika, amelyet a barokk festők használnak a fény és a sötétség szembeállítására a terveikben. Drámaibb és texturáltabb hatást kelt.
A barokk építészet terjedése és hanyatlása
A Viktória
A kereskedelem iránti érdeklődés, a gyarmatosítás és a kereszténység terjesztésének ösztönzése világszerte átvette a barokk stílust. De mivel az építészek távoli helyeken gyakorolták a barokk építészetet, ezeket a terveket a földrajzhoz és a rendelkezésre álló anyagokhoz igazították. Például az építészek több barokk templomot építettek a Fülöp-szigeteken földrengés barokk néven, hogy ellenálljanak a környék állandó földrengéseinek. Az építők korallt használtak a tégla mellett a szerkezet megerősítésére, mivel a korall kétszer olyan erős, mint a tégla.
A barokk építészet népszerűsége és világméretű vonzereje ellenére ennek a stílusnak a használata az 1700-as évek közepétől hanyatlásnak indult. Új ötletek születtek, amelyek az értelmet és a tudományt hangsúlyozták, így a barokk minták rikítónak tűntek.
A 19. század végén Franciaországban és Németországban kismértékben újjáéledt ez a stílus, barokk újjászületés néven. De ez a stílus soha nem nyerte vissza a korábbi dicsőségét, amely aranykorában volt.