A színelmélet a színeket körülvevő ötletek halmaza, amelyek útmutatást adnak a színek harmonikus kiválasztásához és keveréséhez egy bizonyos vizuális hatás elérése érdekében. A színelméletből kifejlesztett eszközök használata az egyik leghatékonyabb módja a színek kiválasztásának otthoni palettájához.
A színek sok szempontból elvont és szubjektív fogalom. A színelmélet gyakorlati kísérlet a színek számszerűsítésére oly módon, hogy működőképes modelleket hozzon létre a vizuális művészetek gyakorlói, például grafikusok, művészek és lakberendezők számára.
A színelmélet fejlődése
Az embereket mindig is lenyűgözték a színek. A történészek dokumentáltak elképzeléseket a színek használatáról és keveréséről Arisztotelész és Ptolemaiosz ősi írásaiban. A színekről való gondolkodás szisztematikusabb megközelítése a reneszánsz idején olyan művészekkel alakult ki, mint Leonardo da Vinci és Michaelangelo. Ezek a férfiak alaposan átgondolták a színhasználatukat és a színnek az emberi érzelmekre gyakorolt hatását.
A színelmélet hatalmas lépést tett előre Sir Isaac Newton munkájával. Tanulmányozta a fény szétválását a látható színspektrumra. A vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és lila színek felhasználásával megalkotta az első színkört. Newton további fénnyel végzett kísérletei alapján észrevette, hogy a vörös, a kék és a sárga keveredése fehér fényt hoz létre. Ezeket alapszíneknek jelölte ki, amelyekből minden más színt létrehozhat. Ez az elképzelés nem teljesen pontos, de ez irányította a színelméletet a képzőművészek számára.
Az idők során más színmodellek is megjelentek, mivel a tudomány segített megértenünk, hogyan képzeljük el a színeket. A 19. századi német és angol tudósok új alapszíneket javasoltak az emberi vizuális színérzékelés alapján. Ezt a szabványt használva a piros, a zöld és a kék jobb alapszínek. A modern nyomtatás és a digitális média ezt a modellt használja, valamint az újabban kifejlesztett modellt, amely cián, bíbor és sárga (CMY) alapszínt használ. Noha ezek a későbbi színmodellek szélesebb színválasztékot képesek előállítani, a hagyományos színelmélet még mindig Newton első alapszínein, a vörösen, a sárgán és a kéken alapul.
Színkerék
A Newton által először megalkotott színkerék a látható fény spektrumában jelenlévő színárnyalatok vizuális megjelenítése. A színkerék egy olyan eszköz, amely segít meglátni az elsődleges, másodlagos és harmadlagos színek közötti kapcsolatot. A hagyományos színkörön tizenkét szín található; három elsődleges szín, három másodlagos szín és hat harmadlagos szín.
Elsődleges színek – A dekoratív művészek, például a festők és a belsőépítészek a vöröset, a kéket és a sárgát tartják elsődleges színnek. Ezek az alapok, amelyekből származtatják az összes többi színt. Másodlagos színek – A művészek a narancs, a lila és a zöld másodlagos színeit két alapszín keverésével hozzák létre: a piros és a kék a lilát, a kék és a sárga a zöld, a sárga és a piros pedig a narancssárga színhez. Harmadlagos színek – harmadlagos színeket hozhat létre, ha egy elsődleges színt egy másodlagos színnel kever össze. Például, ha a kéket zölddel keveri, kék-zöld színt hoz létre.
Színhőmérséklet
A színek „meleg” vagy „hideg” megjelölése a színelmélet fontos részévé vált a 18. században. Johann Wolfgang von Goethe 1810-ben megjelent Színelméletében a színeket melegre és hidegre osztotta a meleghez (piros, narancs és sárga) és a hideghez (zöld, kék és ibolya) társított színek alapján. .
A színek hőmérsékletének meghatározása ma is a színtervezés fontos része. A meleg árnyalatokat aktívabbnak gondoljuk. A piros, a narancs és a sárga az energia, az erő és a kreativitás szimbólumai. Még tudományos tanulmányok is felmérték, hogy ezek a színek milyen energiával töltenek fel és aktiválnak bennünket. A színelméleti szakemberek a meleg színeket „előrehaladónak” nevezik, mert aktívabbnak tűnnek a tervezésben.
A hűvös színek, mint a kék, zöld és lila, nyugalmat és nyugalmat teremtenek. A színkezelők ezeket a színeket „visszahúzódónak” nevezik. Ezekkel a színekkel pihentető légkört teremtünk, amely elcsendesíti elménket és szellemünket.
Színharmónia létrehozása a színkerékkel
A színkör a legfontosabb eszköz, amellyel a lakberendezők színharmóniát alakítanak ki egy adott téren belül. A színharmónia egy módja annak, hogy pozitív emberi reakciót adjunk a designra.
Míg az emberi reakciók bonyolultak, és kultúrán, életkoron, ízlésen és hangulaton alapulnak, a színharmónia-ideálok célja, hogy olyan színeket párosítsanak, amelyek kiegyensúlyozzák egymást, és kellemes egymás mellé helyezéseket hoznak létre, amelyek sok ember számára vonzóak. A tervezők a színek párosításának néhány elterjedt módja a kiegészítő, analóg, triádikus és monokromatikus színsémákon alapul.
Kiegészítő színsémák
A kiegészítő színsémák olyan színeket párosítanak, amelyek a színkörön egymással szemben helyezkednek el. Ezek közé tartozik a kék a narancssárgával, a piros a zölddel és a sárga a lilával. A színelméleti szakemberek úgy vélik, hogy ez a kombináció az egyik legdinamikusabb, de egyben kiegyensúlyozott is, mivel kontrasztos színeket, de meleg árnyalatot hideg árnyalattal párosít.
Analóg színsémák
Az analóg színek egymás mellett helyezkednek el a színkörön. Egy analóg színséma tartalmazhat hasonló elsődleges, másodlagos és harmadlagos színt is. Egy hasonló színséma lehet vörös, narancssárga és vörös-narancs. Ez a fajta színséma könnyen létrehozható, és alkalmas egy bizonyos érzelem fokozására. A kék alapú analóg színpaletta használata általános nyugtató hatást eredményez.
Triadikus színsémák
A triádikus színsémák három színt párosítanak, amelyek egyenletesen helyezkednek el a színkör körül. Ide tartozik a kék, sárga és piros, vagy narancs, lila és sárga. Ezek a sémák kiegyensúlyozottak, de merészek is.
Monokróm színsémák
A monokromatikus színsémák különböző árnyalatok egy árnyalatát használják. A monokromatikus színséma egyik példája a vörös különböző árnyalatai, beleértve a bordót, a mákot és a pirosítót. A monokromatikus sémával jól működik a textúrarétegek beépítése a design mélységének növelése érdekében.
Leíró kifejezések a színelméletben
A tervezők leíró nyelvet használnak a szín leírására annak minden változatosságában. Íme néhány leggyakoribb kifejezés, amelyet bizonyos színek tulajdonságainak leírására használnak.
Színárnyalat – Az árnyalat egy színcsalád hivatalos neve. Ezek meghatározott helyen találhatók a színkörön, köztük a piros, narancssárga, sárga, zöld és lila. Chroma – Egy szín színe annak intenzitására utal. Ezt néha „színességnek” vagy színtelítettségnek nevezzük. A magas színárnyalatú színek intenzívek és tiszták. Az alacsony színárnyalatú színek tompítottak vagy semleges színekkel szürkültek. Érték – Az érték szót egy szín világosságának vagy fényességének leírására használjuk, ellentétben a sötétségével. A színelmélet egy színértéket képvisel a fehértől a feketéig terjedő skálán, ahol a fehérnek a legvilágosabb, a feketének pedig a legsötétebb az értéke.
Hogyan működnek a semlegesek a színelméletben?
A színelméletek a semleges színeket, mint a fekete, fehér és szürke, akromatikus vagy szürkeárnyalatos színeknek tekintik. Ezeknek a színeknek nincs árnyalatuk, és nem részei a 12 színkörnek. Különböző árnyalatú, árnyalatú és tónusú színeket állíthat elő, ha színes árnyalatokat kever a semlegesekkel. A semlegesek hasznosak a tiszta szín intenzitásának csillapításában. A művészek tompa tónusokat hoznak létre a tiszta színek és a semleges színek keverésével. A belső kialakítások megnyugtatják a színes teret világos és sötét semleges színekkel.
Árnyékok – A művészek a színek különböző árnyalatait állítják elő különböző mennyiségű feketével keverve. Színárnyalatok – Az árnyalat bármilyen tiszta szín és változó mennyiségű fehér kombinációja. Tónusok – Adott hangszínt állíthat elő, ha egy tiszta színt szürkével vagy fekete-fehér kombinációjával kever.
Tippek a színelmélet használatához a belsőépítészetben
A belsőépítészek értik, hogyan lehet hatékonyan használni a színelméletet, hogy összefüggő színötletet alkossanak otthonában. Íme néhány ötlet, amelyek segítenek átgondolni, hogyan ültetheti át ezeket az elméleteket a gyakorlatba.
Vegye figyelembe a helyet
Fontos, hogy először mérlegelje a díszíteni kívánt helyiséget vagy területet. Gondolja át a hangulatot, amelyet létrehozni szeretne, valamint a helyiségbe jutó fény mennyiségét, a terület klímáját, a területen zajló tevékenységeket és saját preferenciáit. Ezen ötletek figyelembe vétele segít a tervezési célok összpontosításában.
Képzeld el, hogy a hálószobádra gondolsz. Érdemes nyugodt hangulatot teremteni, ezért érdemes megnyugtatni a színeket, például a kéket vagy a zöldet. Határozza meg hálószobájában a természetes és mesterséges fényforrásokat. Fontolja meg a világos kék vagy zöld árnyalat használatát, ha a szobájában nincs sok ablak, és azt szeretné, hogy a szoba világos és világos legyen. Végül gondolja át saját személyes preferenciáit. A kék vagy a zöld kiválasztásakor gondolja át, melyik színt szereti leginkább személyes terében.
Színséma készítése
Készítsen színsémát a színkör alapján az egyes terekhez választott alapszín használatával. Gondoljon egy vagy két hangsúlyos színre, hogy támogassa az alapozó színét. Kék szoba esetén fontolja meg a narancs kiegészítő árnyalatát, ha izgalmat szeretne adni a terének. Vagy válasszon egy hasonló színt, például a zöldet, ha fokozni szeretné a szoba nyugtató tulajdonságait.
Bármilyen színt is választ, a három színséma megvalósításának egyik egyszerű módja a 60-30-10 szabály alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a domináns színt a szoba színének 60%-ában, egy másodlagos színt 30%-ban és egy másik támogató színt 10%-ban kell megjelenítenie.
Győződjön meg arról, hogy a szobák egybefolynak egymással. A legjobb, ha egy átfogó színsémát készít az egész otthonra, mielőtt elkezdené. De még ha ezt nem is teszi meg, győződjön meg arról, hogy minden következő helyiség, amelyet tervez, együttműködik a többi helyiséggel. Ez különösen fontos, ha nyitott alaprajzú, vagy ha szobái jól láthatóak egymás számára.
Kísérletezzen textúrával és mintával
Bármelyik színsémát választja is, változatos érdeklődést kelthet a minták és textúrák rétegezésével. Ez a változatosság olyan mélységet teremt, amely fontos a professzionális minőségi belsőépítészetben. A rétegezési technikák közé tartozik a különböző textúrák használata a kárpitokon, függönyökön és díszpárnákon. A szőnyegek segítenek meghatározni a teret, és új textúrákat, például tengeri füvet vagy gyapjút adhat hozzá a designhoz. Varázsoljon új mintákat és színeket terébe vidám tapétamintákkal vagy padlólapokkal.
Hozzon létre egy fókuszpontot
Hasznos lehet egy szoba tervezésénél, ha egy fókuszponttal kezdi. A fókuszpont egy módja annak, hogy vizuális horgonyt biztosítson a helyiségben. A fókuszpontok egyensúlyérzéket és hierarchiát is biztosítanak, amely meghatározza a helyiség szerkezetét. Ez lehet egy fókuszfal, egy alapozó bútor, például egy kanapé vagy fejtámla, egy ablakon kívüli kilátás vagy egy nagy fali alkotás. Használja a fókuszpontot a szoba színötletének hangsúlyozására, és hagyja, hogy a többi szobaelem támogassa azt.
