A reneszánsz építészet a 15. század elejétől a 16. század elejéig uralta Európát.
A történészek a reneszánsz építészetet újjáéledő stílusként jellemzik, amely a görög és római építészetben népszerű klasszikus formákat használt. A stílus új anyagokat és építési módszereket is alkalmazott, lehetővé téve új épületformák megjelenését.
A történészek szerint a reneszánsz művészet első művészeti törekvései a 14. század végén történtek. A korabeli stagnáló gazdasági viszonyok azonban azt eredményezték, hogy ilyen korán nem voltak reneszánsz épületek. Ehelyett az építészettörténészek az első reneszánsz épületeket 1400 utánra teszik.
A reneszánsz építészet korszakai
A történészek a reneszánszt három fő szakaszra osztják: korai reneszánszra, magas reneszánszra és késői reneszánszra. Az időszakok referenciaként szolgálnak, de sokkal gördülékenyebbek és átfedőbbek voltak, mint azt a különálló idővonal sugallja.
Kora reneszánsz (Quattrocento) 1400 körül
Ez idő alatt az építészek elkezdték feltárni a formákat és kísérletezni az építési szabályokkal. A klasszikus kor tanulmányai felkeltették az érdeklődést a szimmetria, az egyensúly és az arányok iránt. Az építészek elkezdték arányos logika szerint rendezni a teret, és geometriát alkalmaztak a kellemes esztétika kialakítására.
Ennek az időszaknak az egyik legjelentősebb építésze Filippo Brunelleschi volt. Brunelleschi mérnök, tervező és építési felügyelő is volt.
Brunelleschi legnagyobb építészeti munkája a firenzei katedrális, a reneszánsz első épületének kupolájának tervezése volt. Kupolaterve a gótikus építészet elemeit, például a csúcsíveket, de olyan technikákat is alkalmazott, amelyeket a római építészek alkalmaztak a Pantheon kupolájához.
Magas reneszánsz 1500 körül
Ebben az időben alakult ki a reneszánsz stílus egységesebb formája és szélesebb körű alkalmazása. A szakértők a magas reneszánsz stílusát úgy jellemzik, mint amely nagyobb hangsúlyt fektet a szimmetriára és az egyensúlyra.
A magas reneszánsz idején magabiztosabban használták a díszes díszítéseket. A stílus Róma körül összpontosult, és V. Károly, a római római császár 1527-es kifosztásával ért véget. Róma elfoglalása felszította a katolikusok és a protestánsok közötti ellentétet, és hullámzó hatásokat keltett Európa-szerte.
Ennek az időszaknak az egyik leghíresebb építésze Donato Bramante. Bramante olasz festő és építész volt. A római Szent Péter-bazilika újjáépítésére vonatkozó terve képezte a létrehozásának alapját, bár más építészek 1514-ben bekövetkezett halála után megváltoztatták.
Késő reneszánsz (manierizmus) 1520 körül
A késő reneszánsz a legszabadabb építészeti kifejezésmódot olyan ötletekkel látta el, mint a harmónia és az ornamentika.
A korábbi reneszánsz művészei és építészei feltárták a szimmetria és a tetszetős arány fogalmát, így új formákkal kezdtek kísérletezni. Ezek a kézművesek művészetük határait akarták feszegetni, és mecénásokat akartak vonzani. Ebben a stílusban az építészek olyan újszerű fogalmakat használtak, mint az aszimmetria és a túlzás.
A korszak egyik leghíresebb reneszánsz építésze Michelangelo volt. Michelangelo festő, szobrász és építész volt. Legnagyobb tervei között szerepel többek között a Szent Péter-bazilika módosítása, amelyet Bramante terve szerint dolgozott át, a Laurentianus-könyvtár, a Medici-kápolna és a Piazza del Campidoglio.
A szakértők Michealangelo építészetét dinamikusnak és kifejezőnek minősítik, ami a késő reneszánsz manierizmusát jelzi.
A reneszánsz építészet elterjedése
A reneszánsz az olaszországi Firenzében kezdődött. Ez a városállam hatalmas erővel rendelkezett ahhoz, hogy kulturális, politikai és művészeti befolyását Európa többi részén elterjessze. Az eszmék terjedésének okai között szerepelt az európai kereskedelem felfutása és a gravírozott illusztrációkkal ellátott nyomtatott anyagok elterjedése. Ezek lehetővé tették az ötletek gyors terjesztését más országok művészei, vezetői és filozófusai között.
Az olyan országok, mint Franciaország, Anglia és Spanyolország, szívesen vették át a reneszánsz eszméit, hogy megmutassák kulturális jelentőségüket és státusukat. Európa vezetői olyan olasz építészeket kerestek fel, mint Sebastino Serlio, hogy országukban reneszánsz építészeti alkotásokat hozzanak létre.
Voltak itthon termesztett építészek is, például az angol Inigo Jones, aki Olaszországban tanult építészetet, és hazahozta a reneszánsz építészetet.
A reneszánsz építészet jellemzői
A reneszánsz építészet olyan jellegzetes jellemzőkkel rendelkezik, amelyek felismerhető stílussá teszik.
Klasszikus formák
Az olasz reneszánsz és azon túli építészet klasszikus formákat és motívumokat használt, beleértve a boltíveket, kupolákat és oszlopokat. A kora- és magasreneszánsz építészei szigorúbbak voltak az értelmezésben. A késő reneszánsz építészek, mint Michelangelo, rugalmasabban és dinamikusabban használták ezeket a motívumokat.
Szimmetria és egyensúly
A reneszánsz építészek olyan épületeket hoztak létre, amelyek megtestesítik a szimmetriát és az egyensúlyt. Geometriát alkalmaztak a részletek, például az oszlopok elrendezésére, hogy a teret esztétikus formákká bontsák szimmetrikus homlokzatokkal.
Innovatív anyagok és technológia
A reneszánsz kézművesei számos új technikát és anyagot használtak új épületek létrehozásához. A lineáris perspektíva legújabb ötleteit használták fel a mélység illúziójának megteremtésére. Az építők téglát és követ használtak nagyobb, összetettebb szerkezetű épületekhez.
Funkcionális és esztétikus
A filozófusok és építészek a reneszánsz idején kezdtek el gondolkodni az emberközpontúbb megközelítésű épületekről. Az építészek úgy tervezték az épületeket, hogy hasznosak legyenek az emberek számára, kellemesek legyenek a szemnek, és értékesek legyenek a kulturális fejlődésben.
Épület jellemzői
A reneszánsz épületeknek sok közös jellemzője volt. Ide tartoznak a kupolák (belső és külső), lapos és kazettás mennyezetek, díszablakok, római és görög rendű oszlopok, boltívek, díszkövekkel borított téglafalak.
Dekoratív részletek
A kézművesek és kézművesek a reneszánsz építészetét bonyolult díszítésekkel, köztük faragott frízekkel és szobrokkal borították. A mecénások olyan művészeket bíztak meg, mint Michelangelo és Raphael, hogy fedjék le az épületek belsejét kidolgozott freskókkal és más festményekkel.
A reneszánsz építészet hatása
A reneszánsz építészet jelentős hatással volt a későbbi építészeti stílusokra. Például az olasz reneszánsz építészet hatással volt a barokk időszakra. A barokk stílus a késő reneszánsz stílusával megegyező jellemzőkkel rendelkezett, beleértve a díszes díszítést és az épületek nagy léptékét.
A reneszánsz építészet klasszikus témái a neoklasszikus építészetben újjáéledtek, egy másik stílus pedig Görögország és Róma elemeit elevenítette fel.
A reneszánsz építészet azt is megváltoztatta, ahogyan az emberek látták a környezetüket, és hogyan léptek kapcsolatba vele. A reneszánsz építészek arra törekedtek, hogy esztétikus és hasznos épületeket hozzanak létre. Az esztétika használatának ez a változása az egyik legmaradandóbb hatás az építészeti törekvésekben.
Nevezetes reneszánsz épületek
A reneszánsz épületei Európa-szerte léteznek. A születési hely, Olaszország a reneszánsz építészet legjelentősebb példáival rendelkező ország.
Firenzei katedrális (Santa Maria del Fiore) – kora reneszánsz
Firenze városi tanácsa 1296-ban kezdte el építeni a firenzei katedrálist Arnolfo di Cambio terve alapján.
Cambio az eredeti dizájnt gótikus stílusban készítette. Brunelleschi 1436-ban fejezte be a kupolát. A firenzei katedrálist reneszánsz épületként jelző elemek közé tartozik a lineáris perspektíva, az innovatív építési technikák (különösen a kupola) és a matematikai arányok a szimmetria és az egyensúly megteremtése érdekében.
Palazzo Farnese – magas reneszánsz
A Palazzo Farnese épületében a reneszánsz legjelentősebb építészei vettek részt, köztük Michelangelo, Jacopo Barozzi da Vignola és Giacomo Della Porta.
Antonio da Sangallo a fiatalabb ezt a Palazzót a Farnese család számára tervezte. A homlokzat kiemelkedő reneszánsz jellemzőkkel rendelkezik, beleértve az ablakok háromszögű oromfalát, a szimmetrikus homlokzatot és a kiegyensúlyozott formát.
Palazzo Te – késő reneszánsz
A Palazzo Te vagy a Palazzo del Te a késő reneszánsz vagy manierista építészet jó példája. Giulio Romano ezt a palotát Frederico II Gonzagának tervezte szabadidős helynek.
A Palazzo Te aszimmetrikus, a késő reneszánsz építészet jellegzetes jellemzője. A Palazzo Te legjellegzetesebb díszítései a kidolgozott, manierista stílusú freskók. Ezek a freskók a Gonzaga család hercegi udvarának helyiségeit díszítették.
